A mesterem megtanította, hogy a harcot hideg fejjel kell megvívni, a mágiát fegyelemmel kell uralni, én pedig idővel rájöttem, hogy a rumot üvegből kell inni.
Kislány voltam még, mikor a falumat elhamvasztotta a tűz, engem pedig magával ragadott a Vörös Kard sötét hadura. Néma kísértetként nőttem fel a zsoldosok között, miközben Kier Ballard a saját fegyverévé kovácsolt. Ő volt a börtönőröm, a védelmezőm és az egyetlen istenem.
Aztán az árnyak közül felbukkant egy khaly, és a sors kockája fordult egyet. Ahelyett, hogy elpazaroltam volna a felkínált kívánságot, olyan alkut kötöttem a dzsinnel, amiből nem volt visszaút. Csak egy tartozás, ami talán örökre megmérgezte a lelkemet.
Ahogy elhagytam a Kard biztonságát, a világ rám szakadt. Hóváros fagyos falai felé haladva a háború előszele már ott lélegzett a nyakunkban. Az ősi portálok felébredtek, a mágiám pedig egyszerre vált a legnagyobb védőbástyámmá és a legveszélyesebb ellenségemmé.
A jégbe zárt birodalomban kénytelen vagyok felölteni a szolga álarcát, miközben a mesterem a saját játszmáját játssza, és semmi kapaszkodót nem hagy.
A vihar közeledik, a fagyos pokol közepén pedig még nem tudom, hogy a khalyval kötött alkum lesz-e a menedékem… vagy az lesz az utolsó lélegzetem.
A történet 18+ tartalommal bír. Kérlek olvasd el az Előszót, mielőtt belekezdenél a regénybe!
A borítót Canva + PhotoScape X + AI kombóval készítettem!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése