Hol vérontás készül, ott szerelem születik…A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert lehetőségem nyílt elolvasni Az istenek játéka című e-book könyvet. Aurora eddigi összes könyvét sikerült megszereznem és elolvasnom, így ennek az e-könyvnek is, nagy lendülettel álltam neki. Mint tudni lehet, Aurora eme kis története is interaktív történetként (bár nyílt titok, hogy angolul is írta már egyszer a történet alapsztoriját) vonult végig csoportjában és hétről-hétre szavazhattunk, hogy mi is történjen szereplőinkkel. Sajnos ebben sem tudtam akkor még részt venni (bár a fülszövegre tudtam válaszolni még ismeretlenül is), de nem bánom, mert így egy ismeretlen s csalódásmentes történetet kaptam.
Mondanám, hogy kezembe vettem a könyvet, de pontosabban, kezembe vettem a telefonomat. 😁
Már második alkalommal látok egy sötét borítót a könyv elején, amiből már sejthető, hogy kissé borongósabb történet várható. De imádom, nagyon hangulatos a borító.
Érdekesen indul a történet, ugyanis egy érzelemmentes nélküli világ fogad minket, ahol egy Luna 33-03-30 nevű lány a szereplőnk, aki felkészülve várja a saját halálát, melyet az Isteneknek szánnak.
Belegondolni is rossz, hogy érzelem nélkül éljek. Minden érzelem kell az élethez, hisz ezektől leszünk erősebbek, boldogabbak.
Az első furcsa dolog, ami szemet szúrt, az az volt, hogy mennyire könnyen és egyszerűen kezelték az érzelmek, feltörését, vagy megjelenését. Kicsit drasztikusabb, fájdalmasabb esetleg őrültebb gondolatokra vagy cselekedetekre számítottam volna. Mivel alapvetően, vannak érzelmeink, így elképzelhetetlen számomra, hogy milyen lehet azoknak a feltörése, de amikor egyszerre kapunk ennyi *információt* az inkább sokkos állapotot indítana be, mint boldogságot és futkározást.
Ahogy színre lépett Hunter... a megérkezésénél felnevettem és szinte az egészet végignevetgéltem, ahogy próbálta tanítgatni a kis felébredt zombi csapatot. Tipikus isten, (mondjuk nem ismerek isteneket :D) aki a halandókat semmibe veszi, de a küldetése fontos, ezért megtesz mindent azért, hogy sikeres legyen.
– Attól nem lesz gyereked, ha mondjuk, megfogom a kezed. Maradjunk annyiban, hogy a férfiak és nők nadrágjában van valami, ami kell ehhez...– A zsebükben? Megnézhetem a tiéd? – kérdezte Luna ártatlan pillantását Hunter nadrágjára vetve.– Mi? Nem! – jött a határozott nemleges válasz, mire Luna tekintete a többi férfire vetült. Hunter emiatt így folytatta:– És senki másét sem! Emlékezz, hogy mit mondtam a meztelenkedésről! Mindenki tartsa a nadrágjában azt, amije van!
Hunternek volt egy igen hosszú monológja, a régi emberiségről. Természetesen, 'érezhető', hogy a könyv a covid alatt, közben készült el, főként a járványokra tett utalások végett és a hozzájuk tartozó évszám miatt. Viszont nagyon tetszett, ahogy Hunter, így az írónő leírja a világ mostani, szinte katasztrofális helyzetét.
Egyre több olyan könyv születik, ahol megpróbálnak az írók egyfajta görbe tükröt mutatni a világról, ami igazából, ahány ember írja le, mindig más és más lesz, de mégis mindenki ugyanazt írja. Itt is olvashatóvá vált az írónő gondolata az elmúlt és jelenlegi helyzetről, de lehet csak én éreztem így.
Hosszú ideig volt egy nagy problémája a csapatnak, méghozzá Dylan képében. Megmondom az őszintét, én simán hagytam volna a sorsára, de sajnos vagy nem sajnos? a legtöbb esetben a főszereplő próbál jó döntéseket hozni és mi számíthatna annak? Egy mérgezett, őrült megmentésére tett próbálkozás, függetlenül attól, hogy hányszor akarta megölni a csapat tagjait.
Mivel Luna számára ismeretlen volt minden fogalom és érzés, iszonyatosan aranyos volt az, ahogy Hunter játszott vele és nem a legjobb értelemben. Tetszett, hogyan fedezte fel a dolgok jelentését és, hogy ismerkedett meg egy-egy bensőséges érzéssel.
– Tudod, mit kérek? – súgta a lány fülébe e szavakat, miközben ujjai még mindig Luna bőrét cirógatták. – Hogy hosszan, forrón, szenvedélyesen... – Luna gyűlölettel telve nézett Hunter szemébe. Félelem szikrája is vegyült a zöld hullámok közé – gondolkozz el kicsit magadon! – vigyorgott. Hunter jól szórakozott saját poénján, elengedte a lányt, és hátralépett.
Valamiért, iszonyatosan tetszett, hogy Hunter néha, hogyan is vélekedik Lunáról vagy úgy az emberekről.
– Mit? – hajolt közelebb hozzá Hunter. – Hogy jelentesz számomra valamit? Hogy fontos vagy nekem? Ugyan! Te egy halandó emberi lény vagy! Egy búzakalász, mely egész életében mást sem tesz, csak várja a kaszást. – Letört egy szikladarabot, majd ujjai közt elmorzsolta, s a lány arcába fújta a belőle keletkező port. – Ennyi vagy csupán! – Aranyszín csóva kíséretében hagyta el a természetes jakuzzit, felkapta a ruhadarabokat és eltűnt.
Itt azért elgondolkoztam, hogy bár egy történetről van szó, mégis az emberi élet csupán egy apró porszem. Egy múlandó árnykép, ami minden egyes nappal csak egyre halványodik, ahogy telik az idő.
Szinte előre sejtettem, hogy mi fog kiderülni Lunáról vagyis pontosabban volt 2 tippem.
Mikor Luna megakarta menteni Dylant, én kicsit, valami pszichológiai elme harcra is számítottam, bár egyébként így is tetszett.
Mivel, túl sok mindent nem ismerek az írónőről, így csak arra tudok tippelni, hogy magánemberként, igen közel áll Luna (Aurora és Olivia) karakteréhez, mert úgy általánosságban az elveik és tulajdonságaik nagyon hasonlóak. Ráadásul a hölgy karakterek mellett megjelenő férfi karakterek is nagy vonalakban hasonlítanak, ami bár nem zavaró számomra, viszont így a 3. könyv után már igen feltűnővé vált. (De kedves Aurora, ha ez nem így van, kérlek javíts ki, ha ezt olvasod véletlen!)
– Tudom, hogy a szemetekben mi vagyunk a rossz fiúk, de gondolj csak bele! Úgyis jött volna egy újabb járvány, háború, éhínség, vagy bármi, ami elpusztított volna benneteket. Így legalább az áldozatotok árán mi tovább élhetünk.– Milyen szöveg ez!? – akadt ki a lány. – Ezek az emberek azért haltak meg – mutatott a kövekre –, mert a családjukat, szeretteiteket, szabadságukat védték. Ennél nincs is nemesebb halál.– Mondod te, halandóként – húzódott hozzá közelebb Hunter.– Akkor magyarázd meg nekem – lépett annyira közel a férfihez, hogy megragadja ruháját, s közelebb húzza magához. Persze Hunter nem mozdult volna, ha nem akart volna. Luna arca olyan közel került a férfiéhez, hogy érezte leheletét. Megremegett a térde. Hunter kész volt ajkát Luna ajkába fúrni. Kívánta a csókot, s a lány jól tudta ezt –, hogy miért kívánod ennyire te mint felsőbbrendű, isteni személy azt, hogy én mint esendő, törékeny ember ajkamat az ajkadra helyezzem!
Nem hasonlított ahhoz a zajhoz, amikor az elefántcsorda közeledett feléjük. Annál sokkal erősebb és elemibb érzés volt. A föld kérgét hallotta mozogni, az morajlott alatta, akárcsak egy óriás, aki követ fejt odalent. Érezte a lemezek mozgását, a tüzet, a fűszálakat, amiken feküdt, az összes hangya, bogár zsizsegését körülötte. Érzékelte a közelben motozó állatokat, a fák lélegzetét. Ahogy élő szervezetként szívták a szén-dioxidot, s ontották a levegőbe az oxigént, akárcsak óriási tüdők.
Az, ahogy két 'isten' egymásba borult, valami eszméletlen volt. Nagyon tetszettek a leírások, az érzékeltetések, bár egy idő után már nem bírtam felfogni a sok (bár csak sejtetős) szexet, amit olvastam. Nem azért, mert zavart, olvastam már jóval durvábbakat is, hanem, hogy mennyiszer történt meg, de lehet csak féltékeny vagyok? 😆 Viszont át tudtam érezni, a szerelmes szeretkezés tud ilyen, elementáris erővel bírni.
Ebben a történetben aztán nem kegyelmezett a főhősnő, nem egy törékeny hercegnő képe jelent meg előttem. Gyors volt, gyönyörű és rohadt szexi, de nem utolsó sorban törhetetlen. Nem egy kis hercegnő, akit cipelni kellett állandóan. Vagy egy ájulós kis ijedős lányka. Keményen odatette magát és megmutatta Luna, hogy ő igenis, erős és bátor.
Azokon az oldalakon, ahol Luna a sötétségbe tekinthetett be, volt egy pillanat, amikor reméltem, hogy a Sötétség Királynője lesz végül, de persze nem úgy történt. Nem bántam volna, ha a rossz fiú igenis elnyeri a lány kezét, még a történetbe is beleillett volna, bár akkor lehet át kellett volna írni az egészet, de hát a vélemény az vélemény.
Idáig jutottam a véleményezéssel. Mert olvasás közben írtam magamnak kis cetliket, hogy mikor, miért és mit akarok majd írni... Nem tudtam önmagamat követni, elérkeztem egy bizonyos részig, ahol már teljesen elnyelt és magába temetett a *könyv*.
Lerágtam az összes körmömet, és még pár órán keresztül alig tudtam megszólalni...
Magához láncolt, rabul ejtett, majd kitépte a szívemet...
Tudom, hogy már lehet unalmasnak fog hangzani, de megkönnyeztem kegyetlenül a végét. Nem tudtam, hogy mire számítsak, mert nem néztem utána, hanem csak olvastam.
Mint egy kislány a cukorka boltban, álltam és vártam a sok kis színes nyalókát és édességet, de végül kiderült, hogy nincs nálam pénz rájuk.
Vártam, vártam. Olvastam és olvastam, de darabokra tőrt a szívem, olyan fordulatot kaptam a végén, hogy nem tudtam mit mondani.
De erre a trükkre egyetlen isten sem számított. Jól van, szép lány! – nyelte vissza könnyeit. – Ügyes voltál! Tetszenek az aranyszobrok!
Kevesebb, mint 24 óra alatt elolvastam. Az én esetemben, ez szuper gyorsaság volt és nem azért, mert unatkoztam a könyv 'lapozása' alatt.
Nagyon megérintett a történet. Tökéletesen le lett írva, hogy milyenek az emberek.
Egyetlen dolog foglalkoztat, ami már inkább tovább gondolása a történetnek: olyan vége lett, amire nem számítottunk, de miért? Azért, hogy kezdődhessen minden elölről.
Nagyszerű története annak, hogy lehetnek emberek, akiket nem ronthat meg a hatalom.
Ui: Sajnos, észrevehető volt, hogy csak e-book, mert sokkal több hiba volt benne, mint egy nyomtatott könyvben, bár ezt is csak saját észlelések alapján írom. Jó pár alkalommal futottam bele olyan hibákba, hogy párbeszédeknél, nem volt - jel, hogy tudjuk azt valaki mondja, így néha összefolytak a dolgok. Sok-sok helyen volt elírási hiba és vessző nélküliség. Úgy vettem észre, hogy egy nyomtatott könyvre, sokkal több időt szánnak, hogy kijavítsanak benne minden hibát.
Összegzés:
Egy igen borongós és fordulatos történet volt. Tele izgalommal és isteni erővel. A vége pedig... nem is merek írni róla túl sokat, annyira vártam, hogy a gondolataimnak megfelelően végezze be, de nem az lett, viszont így is csodaszép történet volt. Hisz nem lehet minden könyvnek ugyanolyan a vége. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése