Egykor öt királyság uralkodott a Kontinensen. A középső, Norma volt mindig is a leghatalmasabb. Annak hercegnője, Olivia egy sötét titkot rejteget; egy átok miatt akaratlanul is ártatlan emberek vére tapad kezéhez. Annak megtörése céljából egy nem mindennapi utazásra indul, s rájön; az általa ismert emberi világ mögött rejtőzik egy másik tele mágikus lénnyel, szörnyekkel és varázslattal. Vajon sikerrel jár? Meddig tudja titkolni Vincent, a szörnyvadász elől kilétét és véres múltját? Normából való távozásával elindul a harc a hatalomért. Ekkor még nem is sejti, hogy milyen fontos szerepe van ebben, s hogy a szíve nem egy egyszerű emberi szív csupán…
Először is, kedves Aurora, neked írok!
Nagyon, de nagyon hálás vagyok, hogy létrehoztad, illetve a csoportoddal létrehoztátok a történetet (sajnos lecsúsztam a lehetőségről, na de a többiben már én is interkativizálhatom majd magam, mert hogy ez a kis történet Aurora interaktív története, ahol a csoportjának tagjai hétről-hétre szavazhattak, hogyan is alakuljon a történet). Az egyik kedvenc történetemmé lépett elő!
Mikor a kezembe vettem a könyvet, megmondom őszintén, hogy nagyon meglepődtem, mert nem számítottam rá, hogy ilyen nehéz lesz, gondoltam is magamban, hogy na ez sem lesz egy 'könnyű' olvasmány. :)
A borítóval kezdeném, mert láttam a csoportban, hogy milyen lehetőségek voltak, és nagyon örülök neki, hogy végül ez mellett döntött mindenki. Egyszerűen csodálatos és tökéletesen illik a történethez és a könyv hangulatához is.
Innentől pedig SPOILER veszély is fenyegethet, de azért nem lövök le túl sok poént... remélem. :D
Mikor elkezdtem olvasni a történetet, hirtelen úgy éreztem, hogy egy Báthory legendának az elején járok, de később persze köze se volt a dolognak hozzá.
A főszereplő Olíviánkat, egy nagyon csinos, nagyon okos lánynak tudnám leírni első olvasásra, vagy első pár oldalban? Akit egy szörnyű átok sújt. Vele ellentétben Vincentet egy H. K. Andersen meséből kilépett figurának láttam első találkozáskor, már akkor megfogott mindkét szereplő és ez egészen a könyv végéig kitartott.
"Olivia felszegte fejét, hogy a férfi tekintetébe nézhessen. Ekkor valóban elakadt a szava, hiszen annak szeme kékjében egyszerre látta a mindent és a semmit. A szikrázó, kék tekintetből vad hullámok csaptak ki melyek egészen a lány lelkéig hatoltak."
Nem mellesleg a többi karakter is igen érdekesre sikeredett, volt ott harcos hercegnő, tudós, egy katona egy bagoly, de nem akármilyen bagoly és persze egy testvér. Egy nagyon színes társaság köré épült a történet és sok-sok kalandokban vettek részt együtt.
Itt már érezhetőbb volt, hogy szabadabbá tette az írónő a fantáziáját és jobban elengedte magát, mert nem csak izgalmas részeket tartogat a könyv, hanem némi vért is. :D
Nem tudok mit mondani, csak leírom: Pityókás Pisztráng Fogadó (ennél jobbat ki se lehetett volna találni, ha mégis, akkor na... :D)
Ugyan, még csak a második könyvét olvasom az írónőnek vagy harmadik, attól függ, honnan nézzük, de mint a legtöbb fantasyben és persze a Bolygókeringőben is, előszeretettel használ több száz éves karaktereket, amivel persze nincs gond, hisz a műfaját tekintve beleillik a történetbe. Jómagam is nagyon szeretem a könyvekben ezeket a személyeket, ad némi bölcsességet a sztorihoz, vagy legalábbis számomra.
Fantasy könyv lévén, itt se maradhattak ki a különleges teremtmények, mint például a tündérek. Ahogy leírja, hogyan is néz ki az ő országuk, csicsás-csecsebecsés gyönyörű pillangók és ezt nem rosszallóan gondolom, tényleg iszonyatosan szép és vakító lehet az a hely. Nem tudom mihez hasonlítani, talán egy régi mesében láttam utoljára ilyennek a tündéreket, nagyon tetszett.
"A gombák szinte táncot lejtettek a fák tövében, amint elhaladtak mellettük, és a fák hatalmasra nőttek, szélesek, masszívak és nagyon öregek voltak."
Az, hogy mennyi különleges teremtmény szerepelt a könyvben, nem olyan feltűnő, hisz beleillettek a sztoriba és valahogy kimaradhatatlanok voltak, de mikor színre léptek a kalózok és banditák, az nagyon feldobta a hangulatomat, mivel jómagam, igen nagy kalóz fanatikus vagyok. Teljesen beletudtam élni magam néhány jelenetbe.
"- A hajó még csak egy dolog, kell legénység is. - felelte Vincent, miközben egy pimasz mosoly ült ki az arcára szinte már várva a kérdést.- Hogy fogunk hajót és legénységet szerezni magunknak?- Hát, lopunk egyet - felelte Vincent egyszerű természetességgel még mindig mosolyogva (...)"
Annyira izgatottan olvastam a történetet, hogy már szenvedtem az alváshiánytól. Annyira más volt ez a könyv, mint az előzőek.
Miután elindul kis csapatunk a kövek után, már sokkal akció dúsabb lett a sztori. Nagyon ötletesnek tartottam azt is, hogy olyan lény is bele lett írva, amivel nem mostanában találkoztam. Gyermekkorom régi meséi jutottak sokszor eszembe és nagy mosolygások közepette olvastam végig.
Nagyon tetszett, ahogy megírta minden királyság nézeteit, olyan szép volt, vagy szomorú némelyik. Az, ahogyan tudtak az emberek élni, együtt az állatokkal vagy a természettel, meseszép gondolat.
"Az állatok a természet körforgásában össze vannak kötve. Ugyanúgy kötve van a róka a tyúkhoz, akár a kígyó az egérhez vagy más rágcsálókhoz. A prédák ideje is véges, s amikor megérzik a halálukat, felkeresik azt a ragadozót, mely alkalmas a fogyasztására. S ezzel beteljesítik az élet körforgását."
Voltak olyan részek, ahol nem történt semmi, csak haladtak előre vagy aludni tértek, amit üresjáratnak is lehetne mondani, de számomra nem volt az, azokon az oldalakon tudtam elképzelni a helyet, ahol éppen kis csapatunk járt. Különben meg csak kapkodtam a fejemet mindenfelé, így voltak szusszanásnyi idők feldolgozni a táj leírásait.
Egy nagyon szép szerelmi történet is volt egyben. Erről nem nagyon szeretnék írni, főleg, hogy túl sok mindent lehetne és nem az én posztom elmondani mi is történik a könyvben, így ezt a részét az olvasóknak tartogatnám.
"- Ha szeretünk valakit, bármit megadnánk, hogy boldog legyen, nem igaz? Nem kívánnám, hogy velem legyél, ha egyszer nem rám vágysz. Bőven elég a tudat, hogy öröm van a szívedben, még akkor is, ha más okozza azt neked."
A végére megmondom őszintén, hogy az utolsó fejezetet, szinte végig könnyezve olvastam el, mert bármi is volt az elején, sajnáltam, de aztán jött Olivia és mindent felrúgott, végül pedig neki drukkoltam, mert nagyon megszerettem a karakterét, nem egy esetlen kislányka volt, akit végig cipelni kellett (hahaha, hisz azért ez se teljesen igaz :D), hanem kiállt magáért, vagy legalábbis próbálkozott.
"- A jövőt mi kovácsoljuk, Olivia. Csak rajtad áll, hogy miként döntesz. Választhatsz egy királyi ivadékot, s ezzel valamely országgal a négy közül szorosabbra fűzöd a kapcsolatodat, vagy akár választhatsz engem is, és majd meglátjuk, mi sül ki ebből, hiszen magam se tudom."
Lerágtam az összes körmömet a végére, mert már nagyon érdekelt, hogy mi lesz Vincent és Olivia sorsa.
Ugyan voltak a könyvben hibák, két szó felcserélése vagy helyesírási hibák, esetleg nyomtatási, de egy ilyen vastag könyvnél, többszöri elolvasások után se biztos, hogy mindent meglehet találni, így csak nagyon ritkán volt és persze, nem állandó problémaként.
Egy nagyon vastag könyv és jó nehéz, de egy nagyon izgalmas történet lapul benne egy csodálatosan szép szerelmi szállal. Egy nagyszerűen felépített különleges világba kalauzol el minket.
Teljes mértékben ajánlatom az elolvasását!
Aurora hivatalos Facebook oldalát, továbbra is itt Aurora Lewis Turner találjátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése