Természetesen ezt is a facén találtam, ezért nem vállalok semmilyen felelősséget a leírtakról és az én véleményemről se. Bármennyire is pszichológia vagy sem, számomra érdekes kérdéseket tartalmazott, azért is mertem kicsit belenyúlni és egy saját véleményt alkotni erről.
Nézzük, hogy mik a kérdések és a válaszaim: Kuffer
Kinyitnád-e azt a borítékot, amiben a halálod dátuma van?
Megmondom őszintén, hogy ezen sokat gondolkoztam, hisz nem lehet pontosan eldönteni, hogy mi a jobb: tudni, hogy mikor halsz meg vagy nem tudni?
Én, nem nyitnám ki a borítékot. Nem mondom, hogy a mának élek és igyekszem mindent megtenni és megcsinálni, amit akartam, de ha tudnám a halálom napját, akkor se lennék vele előrébb. Hisz, ha tudom, akkor minden egyes nap úgy kelek fel, hogy azon kattogok, hogy nemsokára vége és az tönkretenné a lelkemet. Viszont, ha nem tudom, akkor boldog tudatlanságban szenvedhetek addig, míg el nem jön a vég. De addig is, olyan boldogan élhetek, ahogy nem sajnálom. Ha tudunk mindenről, ami történni fog velünk, akkor nem vagyunk igazán szabadok.
Szerintem nincs olyan, hogy elrendelte a sors, de maga a sors létezhet, csak mi irányítjuk. Lehet, hogy van egy kijelölt utunk, de én inkább úgy tudnám elképzelni, hogy milliónyi utunk van és mi azokból választunk vagy akár, létrehozunk egy újat, mely megint több millió szerte ágazik majd és így tovább. Ilyen szempontból, nagyon sok gondolatom lenne, mert elég tág értelemben tudom venni a világ apró dolgait, köztük akár a hitet is.
Mindenki önnönmaga párkája, és maga sodorja sorsának fonalát.Joseph Joubert
Lennél-e saját magad barátja?
Belegondoltam, hogy drága Párom és én, alig-alig különbözünk, kevés olyan témánk van, amiről nem tudunk együtt beszélgetni, végtére is, Ő a legjobb barátom.
De, hogy saját magam barátja lennék-e? Ez attól függ. A kérdés, hogy én vagyok-e az a személy, aki barátkozni akar velem, vagy egy teljesen más ember. Legtöbb esetben, nekem a barátkozás nehezen megy és nem azért, mert olyan rossz személyiség lennék (remélem), hanem mert nem tudok túl jól bízni az emberekben, bár manapság ez már nem olyan furcsa dolog.
Önmagammal barátkozni, szerintem unalmas lenne, mert mindent egyformán teszünk, szeretünk, érzünk, így semmi olyan különbség nem lenne közöttünk, ami egy kicsit is érdekessé tehetné a másikat, hisz miért barátkozunk? Egy barátság nem azért jön létre elsősorban szerintem, mert két ember magányos és akkor voálá barátság. Két ember találkozik, beszélgetnek és érdekesnek találják a másikat, ezáltal kialakulhat a barátság közöttük, mint a párkapcsolat is. Ha nem lennénk érdekes más ember szemében, akkor senkink se lenne, hisz oké, hogy szépek vagy okosak az emberek, de ha nincs meg az érzés, hogy uhh ez az ember érdekes is, akkor abból szerintem nem lesz semmi.
Így én nem, nem barátkoznék önmagammal, mert nem találnánk érdekesnek a másikat, túlságosan is egysíkú, unalmas lenne az a barátság.
A barátság = közös érdeklődési kör + mély szimpátia + mély bizalom. Ebből az első kettő van meg könnyebben, a harmadik nagyon ritka, és ha meg is van, olyan égő tábortűz, amelynek lángja ha alábbhagy, akkor dobni is kell rá. Táplálni, figyelni, etetni száraz ágakkal.Balogh Ottó
Ha egy mércével mérhetnéd az embereket, milyen mércét használnál, ami a társadalmi státuszt vagy a boldogság, a gazdagság stb. szintjét mutatja meg?
Komolyan mondom, hogy első olvasásra, nem értettem a kérdést. Igen, vannak olyan pillanataim, amikor totálisan hülye vagyok a dolgokhoz. De aztán rájöttem.
Az biztos, hogy nem a magasságuk alapján mérném őket, mert akkor az én 150 centimmel kiestem mindenhonnan. :D na de komolyan: Alapvetően is mérik az embereket, magasság, súly, pénztárca. Nekem ne mondja senki, hogy a pénztárca nem mérvadó, mert igenis az. Sok esetben, bizonyos dolgokat csak akkor tehetsz meg, ha van rá pénzed és ennyi.
Ez körülbelül olyan, mint az online játékokban használt *faszméregetés* kifejezés. Kinek van jobb, nagyobb, több stb. Ha az embereket a boldogság mércéjével kéne mérni, akkor az a mérce rohadt alacsony lenne. Teljesen boldog ember nem létezik, mindenkinek hiányzik, valami az életéből, teljesen mindegy, hogy az a pénz vagy egy kiskutya. Vannak, akik boldogabbak, míg mások nem annyira, mérni ezt nem lehetne, pláne, hogy az emberek általában szeretnek versenyezni és ez a méréssel kapcsolatban is így lenne.
Saját véleményem szerint, nem használnék semmilyen mércét, se státuszra, se gazdagságra, se boldogságra, mert teljesen felesleges, mindenki mérje saját magát önmagához az ember, olyan, amilyen és ezt nem lehet semmivel se mérni.
A jólét nem attól függ, mennyi pénzt és mennyi terméket halmozunk fel. A gazdaságot kizárólag a megfelelő hozzáállással érhetjük el. Ehhez a hozzáálláshoz tartozik az a képesség is, hogy le tudjunk mondani valamiről, ami mindenki másnak megvan; a függetlenség, hogy ne mások életstílusát tegyük saját életünk mércéjévé.Alexander von Schönburg
Mit csinálnál másként, mint mások?
Számomra, ez egy nagyon bugyuta kérdés. Hogy miért? Mert nem azt figyelem, hogy mások mit tesznek és nem az érdekel, hanem, hogy én magam mit teszek és, hogy mit akarok majd tenni. Más emberek cselekedetei, legtöbb esetben nem függnek tőlem, ezért én magam se akarok függni ettől. Úgy vagyok vele, hogy, amit más csinál, azt más csinálta és engem nem érdekel, egészen addig, míg közvetlenül nem kapcsolódik hozzám vagy az én későbbi cselekedeteimhez.
Persze, erről alapvetően sokat lehetne beszélni, hisz akkor, hogy mondjak is, valamit. Ott a politika, ott a természetvédelem, gyereknevelés, stb. Sok mindent csinálnék másképp, mint azok, akik benne vannak ilyen dolgokban, de nekem nincs jogom megmondani, hogy az úgy nem jó, majd megcsinálom én másképp. Nem tudhatom, hogy az jobb lenne-e, mint az ő tettük. Ezért se foglalkozom azzal, hogy mások mit tesznek, én pedig majd figyelek arra, hogy én mit teszek.
Ha a párod magától nem tudná meg soha, hogy megcsaltad, elmondanád neki?
Persze, ki se lehetett volna hagyni a párkapcsolati kérdéseket, amivel nincs gond, sőt, a legtöbb érdekes véleményt ezekkel a témákkal lehet legjobban leírni.
Régebben úgy gondoltam, hogy, amiről nem tud a másik, az nem fáj neki. Nincs túl sok példám erre, mert általánosan hűséges típus vagyok. Viszont ma már, mióta megismertem Páromat, nem így gondolom.
Először is, a megcsalás mikortól számít megcsalásnak? Mi számít megcsalásnak? Egy csók, vagy szeretkezés? Ahány ember, annyi féle vélemény lenne erre a kérdésre. Na jó, azért van egy általános gondolkodás erre is. Az, hogy mi számít megcsalásnak... az én szemszögemből nézve a szex már eléggé megcsalásnak számítana, bizonyos szempontból a csókot is annak venném, hisz a csók egy igen intim dolog. A szex sokféle lehet, de csókolni az ember érzésekből csókol.
Leszögezném, hogy minden a bizalmon múlik. Ha egy embernek meg kell csalnia a párját, ott már amúgy is meghalt a bizalom (és a kapcsolat is) már jóval előtte. Ha megfelelő a kommunikáció a két pár között, akkor nincs szükség a megcsalásra, legrosszabb esetben, nyitni kell egy kicsit, szélsőséges dolgok felé is.
A legtöbb ember gondolkodása ebből a szempontból, unalmas és begyöpösödött számomra. Igen sok olyan lehetőség van az ember számára, hogy ne keljen rálépnie arra az útra, ahogy megölik a kapcsolatot. Csak beszélgetni kell, meg kell hallgatni egymást, hogy megtudja egyik és másik is, hogy mit kívánnak és megbeszélni, hogy mi lehetséges vagy megtehető annak érdekében, hogy a kapcsolatuk megmaradjon.
Én egy eléggé nyitott embernek érzem magam. Nem fogok mélyen belemenni a dolgokba, nincs rá szükség. De, hogy a kérdésre válaszoljak, ha véletlen, ne adjisten arra kerülne a sor, hogy megcsalom a Páromat, akkor igen, én odaállnék a szeme elé és megmondanám neki, mert így érzem tisztességesnek. Hozzáteszem azt is, hogy miként érintett/érintene a megcsalás esetleg? Ha csak testi vonzódás volt és jó kis dugás, akkor utat engedhetünk a megbocsájtásnak, de ha a megcsalás után több lett az érzelem, mint egy kellemes kielégülés és esetlegesen szerelem fogja el a személyt, na akkor már tényleg nincs mit tenni. A testi vonzódás olyan könnyűnek tűnik, vágysz valakire, megkapod és elengeded, de mindent elronthatnak az érzelmek...
A hűség az emberi léleknek az a ritka képessége, amikor már az út elején tudja, mi lesz majd később és az út végén.Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése