Mindenkinek van egy menedéke, ahol eltud bújni a világ zaja elől. Nekem az írás a menedékem.
Szemeim lágyan, csak feléd emelni.
Érezni vágyad, felém lebegni,
Erős kezeid által, megkötözve lenni.
Szorítani ajkam s feléd emelni,
Fájdalom nekem, de neked, örömet szerezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése