Egyedül vagyok, mert egyedül hagytál,
Édes csókokat, mástól vártál.
Nem voltam elég, ki csillapítja vágyaidat,
Mással
váltod valóra álmaidat.
Ő kell neked, Ő van veled,
Pedig én, a világ végéig is elmennék veled!
Egy ismeretlen utazó lettél számomra,
Nagy
terhet raktál a vállaimra.
Szerettelek, de talán elmúlt,
Számomra, te vagy a múlt.
S múltban élni nem szabad,
Ezért,
felállítok egy falat.
Az meggátol majd, hogy emlékeimben élj,
Próbálok tovább lépni, de eljön az éj.
Éjjel a szemembe, könnytenger gyűlik,
De
reggelre a tenger eltűnik.
Sok kell ahhoz, hogy végleg feledjelek,
Bár írnék neked levelet.
De válaszod nem lenne más:
- Sajnálom, de nem kellesz már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése