Féktelen éjszakában, folytonos a bolyongás. Határtalan élettel telik meg az a mocskos utca, mit a szívednek nevezel.
A hideg belülről marja szét a csontjaidat. Minden egyes lépésnél érezheted, hogy zörög, csattog és szétfolynak belső szerveid.
Mikor a messziségben egy halk dallamot vélsz felfedezni, már rettegsz. Belső érzések kerítenek hatalmukba. Beférkőzik a csontjaid és sejtjeid közé is.
Hatalmas rajongás mellett ébredsz fel minden reggel, de nem érezheted a világot, mert ellened fordult. Kint a sötétben, sírok között lépések visznek előre. Olyan helyre akarnak vinni lábaid, ahol elmerülhetsz a sötét árnyak lepte lyukban.
És újra csak csontok között fetrengsz majd a kínok-kínjával karöltve.
Vázak hevernek szanaszét és beszélnek hozzád néma, halk szavakkal, de nem értheted őket, mert nem e világi nyelven szólnak. Belekarolnak lábadba és átölelnek a sötétség szeretetével.
Mély félelem árad szét a testedben és mosolyogva lépsz te is a halálnak ösvényére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése