Egyedül az éjben (vers)

                                                       

                                                       Sötét éjszakában járok,

Ha kell, fényben, felhőkön sétálok.

Vad vagyok, nincs senkim,

Egyedül vagyok s élek az éjben...

Ha magányomban járok, elmém üres lesz,

Arra gondolok, egyszer, mindennek vége lesz.

Nem veszem észre az élet elmúlását,

Mert, egyedül vagyok s élek az éjben...

A létem örök, halhatatlan vagyok,

Magam maradtam, egyedül vagyok.

Századok óta egymagam élek,

Egyedül vagyok s élek az éjben...

Végzetem, hogy közelebb húzzak egy szívet,

Sorsom végtelen, tőle nem félek.

Életem hosszú, emberé rövid, véges, 

Sajnos, egyedül vagyok s élek az éjben...