Vivien Mentler egy negyvenkét éves,
gyönyörű nő volt, két gyerekkel a háta mögött. Mikor a férje meghalt, mindent
megpróbált megtenni, hogy jó környezetet teremtsen nekik, de a sok tartozás,
majdnem felőrölte. Én ajánlottam be Jacknél, aki egy kis plusz pénz kiadásával,
néha eljátszadozott vele. Vi nem bánta, Jack meg nem bántotta és kifizette. Én
meg mostam kezeimet. Így a házat se vitték el a feje fölül, és még egy jól
fizető munkája is lett, némi extrával. Amúgy is állandóan azt hajtogatta, hogy
kéne már egy dorong a lába közé. Mit tehettem volna? Milliószor hálálta már
meg, de azóta is mindig próbálkozik kifejezni, valami aprósággal a köszönetét.
– Jack pedig poshadjon meg! Ha
tangában akarja illegetni a csinos fenekét, akkor remélem, hogy valami
szörnyeteg fogja hátra vinni – kacsintottam a dühös szőkére, akinek felcsillant
a szeme, majd együtt nevettünk fel hangosan.
Többen is felkapták a fejüket a
hangunkra, de nem érdekelt. A hasunkat fogva dőltünk a röhögéstől.
Volt egy alkalom mikor Jack hátra vitt
egy igazán csinos pofikát, aztán szinte sikítva menekült ki a hátsó szobákból.
Napokig hallgattuk, milyen méretes és vaskos volt, amit le kellett volna
ápolnia. Hogy rátegyen egy lapáttal, még olyan szavak is elhangoztak a
szájából: „Inkább fizettem én, csak ne rakja a számba!” Persze
ezt nem hittük el. Jack ki nem adna pénzt a kezéből ilyen kis semmis dolgok
miatt. Csodálom, hogy a lányokat és minket hajlandó kifizetni. Ha tehetné
ingyen dolgoztatna.
Néha mondjuk megtette, de akkor pár
napig elég csúnyán nézett ki. Szerintem megtalálta az összefüggést a
rosszullétei és az ingyen melóink között. Azóta abbahagyta. Lehet, hogy benne
volt a kezem a dologban, mert talán mondtam neki olyasmiket: „Ha megint
ingyen melózom, akkor rád verem a szapora fosást!" meg olyasmit,
hogy: „Jól gondold meg, mert elveszíted kicsi Jacket!" Miután
kórházban kötött ki, mert a pici önmaga leesni készült, azt hiszem megijedt.
Nem, nem tőlem. Nem hiszem.
Amint elmúlt az emlék és megtöröltük
mindketten könnyektől csillogó szemünket, Vivien komolyabb arckifejezést vett
fel, én meg egy pillanatra megfeszültem.
– Figyelj, Lex, kulcs a pult alatt.
Elvileg nem lesz nehéz. Látod, mennyien vannak itt? Szerintem a fél raktár
kiürül estére. Sajnálom, hogy itt kell hagyjalak – mentegetőzött fénylő
szemekkel, de csak leintettem.
Halkan sóhajtottam és ernyedtem el.
Úgy voltam vele, mégis csak elsők a gyerekek. Ezt Vinek is mindig hangoztattam.
Fene a jó szívemet! Milyen csodás az irónia! Kibírom az estét és majd pihenek
hétvégén a Bűbájban. Azt hittem, valami extrém bajt fog közölni velem. Már
készítettem elő a vécépucolót és a vödröt magamban.
Vi lassan és alaposan nézett körbe.
Hangját lehalkította. Megtörölte izzadságtól nedves homlokát és a kabátja
zsebébe túrt. Óvatosan vette kézbe a vaskos szálat, ami apró baseballütőre
emlékeztetett.
– Ez a tiéd. Jack szarik rá, hogy mit
csinálunk hátul csak legyen kész. Én már eltoltam egyet reggel, de azt hiszem,
neked nagyobb szükséged lesz rá az este folyamán. Ja, a mai feleseket én állom!
– nyújtotta át a tökéletesen megtekert füves cigit. Mikor megláttam közelebbről
a munkáját, örömkönnyeket hullajtottam.
– Vi, ez csodaszép! Az enyémek
olyanok, mintha valaki megtörölte volna a seggét szarás után a papírtekerccsel
– kuncogtam halkan és a pult alá süllyesztettem a titkos rekeszbe, amiről még
Jack se tudott.
Örültem a kis ajándéknak, főleg, hogy
Vi sok esetben lepett meg a házi termesztéssel. Nem dílerkedett vele. Otthoni
felhasználásra használta, na meg az én nyugalmi rendszerem megtartására. Erősen
ki tudtam fakadni, ha nem kaptam meg valamit. Mondjuk a legtöbb esetben nem is
magamnak akartam, de ezt nem kell tudnia senkinek.
– Köszi, majd hozok még. Jack mellett
csak így lehet kibírni. Figyelj, ma nagyon szórják a borravalót. Át kellene
öltöznöd. Nem bánnád meg, főleg azokkal a mellekkel – mutatott végig rajtam.
Bár a fekete ruha takart, de így is kellemesen láthatóak voltak a méretes
dinnyéim.
Vi széthúzta a kabátját, hogy felfedje
a tökéletes alakjára lapuló kék ruhát. Semmi extra nem volt benne. Feszes,
pántos darab királykék színben. Unalmas bőrhatású miniruha, de aztán felhúzta
az anyagot. Alatta pedig egy falatnyi tanga feszült a hozzá tartozó Bíborhold
logóval ellátott melltartóval. Az egészre egy vörös, testre simuló hálós ruha
tapadt. Eléggé rövid volt minden, így láttatni engedte kecses és igen izmos
combjait.
– Igazán elárulhatnád, mivel edzel. Én
évek óta nem tudom elérni ezt a szintet – dünnyögtem kedvetlenül.
Nem szerettem Vi mellett a testemről
beszélni, mert míg ő szinte tökéletes volt, addig én eléggé egyenetlen. Csípőm
környékéről az istennek se akart eltűnni a párna, bármennyire is próbálkoztam
vele. Bár derekam szép vékony és íves volt. Sokan dicsérték meg darázsderekam
kecses vonalait egyébként, de sose szerettem igazán. Melleim nagyok, karjaim
piszkafák. Combjaim szépek lehettek volna, de alacsony voltam hozzá. Inkább
tűntem egy gnóm cicababának, mint egy szexistennőnek. És most a gnómok biztos
vagyok benne, hogy előkapták a bökőt és élezni kezdték a kijelentésemre.
Irigykedtem a szőkeségre. Inkább
intettem, hogy húzza le a ruhákat.
– Gyerekekkel – nevetgélt vidáman.
– Jó, meggondolom az átöltözést –
ingattam a fejem somolyogva az orrom alatt. Nem, nem igazán akartam volna
szülni kölyköket azért, hogy felőröljék a maradék eszemet is. Még nem álltam
készen rá és amúgy se szívleltem őket.
– Mikor akar kezdeni az a faszfej? –
kérdeztem sóhajtva, de Vinek pár másodperc múlva elsötétült a tekintete, ahogy
a fejem fölött elnézett. Ideges rángást véltem felfedezni a szája sarkában.
Próbálta visszafogni a nem kívánatos vicsorát.
– Az a faszfej, fél óra múlva indítja
a show-t – kopogtatta meg a vállam Jack.
Mikor felé fordultam úgy vigyorgott
rám, mintha belesétáltam volna a csapdájába. Én a kis szürke kisegér, aki jól
seggbe lesz rúgva, ha így halad.
– Ha átöltözöl, akkor dupla jattot
adok a mai százalékodhoz, mit szólsz? – kérdezte olyan gúnyos vigyorral, hogy
kedvem támadt volna leköpni őt. Sose vettem fel az egyenruhát. Jack pedig
folyton levonta a borravalóból a „látványpénzt" ahogy ő emlegette.
– Jól van, legyen! – csattantam fel
bosszúsan és dühös szemeket meresztettem az előttem álló férfire. Nem vette
magára. Sőt! Mintha csak feldobtam volna a hangulatát.
Egy gyors puszit nyomott az arcomra,
majd elsétált az öltözők irányába nevetve. Fúj, ezek után mehettem orvoshoz,
nehogy elkapjak valamit!
Az arcomat dörgölve néztem a ringó
csípője után. A nők irigykedtek rá. Amilyen tekintetragasztó megjelenése tudott
lenni., nem csodáltam Neki mintha szétvált volna a tömeg, miközben én félig
hullaként préseltem át magam befele jövet. Szürke kisegérnek éreztem magam a
hercegnő palotájában. Egy perverz hercegnő, de akkor is!
– Hidd el, Lexa, jól fogsz járni! Ne
feledd a leltárt. Meghálálom! – ölelt át hirtelen a szőkeség. Köpni-nyelni nem
tudtam. Úgy szorított meg, hogy még a levegőm is beszorult és szúrni kezdett az
oldalam.
– Nem felejtem, ígérem – nyöszörögtem,
hátha észreveszi, mennyire levegőre lenne szükségem. Szerencsére észbe kapott,
pedig már emeltem a kezem, hogy rászóljak. – Amúgy... – krahácsoltam párat –,
nyertem végre!
– Oh, komolyan? – pislogott
értetlenül. Láttam ahogy forognak a fogaskerekek a fejében. Fingja nem volt
miről beszélek, de amint elnyílt a szája, a vigyorom megjelent és a pultra
könyököltem. Rájött, miről van szó.
– Komolyan. Szóval, hétvégén Marcelo
és Bűbáj – bólintottam, mintha annyira nem lenne nagy dolog. Ellenben magamban
törzsi táncot jártam, valami hard techno zenére, teljesen betépve, sikítozva a
gyönyörtől.
– Lex, te szent szar! Kérlek cumizd le
helyettem Marcelot! Fizetek érte csak hagy lássam, hogy tényleg akkora-e a
cucc, mint amekkorának beállítják – csapta két oldalról arcon saját magát. Úgy
nézett ki, mint valami megijesztett unikornis csak szarv nélkül.
– És ahhoz nekem mindenképp le kellene
ápolnom a formát? Nem elég egy kép? – érdeklődtem sejtelmes mosollyal, miközben
körmöm hegyével a falapot piszkáltam magam előtt.
– Utállak! Akkor legyen kép. Na, jól
van, drágám, nekem mennem kell! – lépett hozzám közelebb és egy apró puszit
nyomott az arcomra.
Ahogy Jacknél, úgy Vinél is el kellett
gondolkodnom, vajon mi mindent kaphatok el ettől az apró érintéstől. Mondjuk
úgy, hogy mindketten előszeretettel vezették le a stresszt, napi hat alkalommal
legalább. Igen, különböző méretű és vastagságú hat alkalommal.
Gyorsan összekapta magát, majd
elviharzott, mint a szélvész. Neki sem nyitott utat a tömeg. Viszont úgy
láttam, mintha egy apró hurrikánként lebegett volna el a fejük fölött.
Amint eltűnt a látóteremből, ideges
lettem. Tenyérrel csaptam a pultra. Ujjaimon a gyűrűk hangosan koppantak és
talán le is vertek egy kevés lakkot a fáról, de nem törődtem vele. Kopogtam a
körmeimmel, amik feketére festve fénylettek az ujjaim végén. Szemeim ide-oda
jártak. A tömeget pásztáztam. Megint érezni véltem valami figyelő tekintetet,
amitől a torkomban dobogott a szívem és görcsbe rándult a gyomrom. Jó pár
kelletlen sóhajtás múlva, inkább követtem Jack nyomát, hogy átvegyem a
kényelmetlen ruháimat.
* * *
Mire az öltözőhöz értem, úgy
dúltam-fúltam, mint egy óvodás kisgyerek, akitől elvették a csokiját. Legalább
három könyök vert orrba. Megtaposták többen is a lábam és azt hiszem, egy nő
belemarkolt a fenekembe. Nem lett volna semmi bajom a dologgal, ha legalább
látom, ki volt az.
Majdhogynem beestem az ajtón. Eszembe
sem jutott elsompolyogni a fal mellett. Sokkal keményebbnek éreztem magam.
Szokás szerint tévedtem. Főleg, mikor megláttam az egyik kis tükröződésben a
tükörképemet rajtam röhögni. Még a nyála is kifolyt, annyira széles vigyorral
hahotázott rajtam. Hogy rohadna meg!
Jack már javában kente magára a
sminket, mikor megérkeztem. Egy apró aranytanga feszült rajta. Elől kézfogásra
nyúló marokba passzírozta magát. Amilyen hevesen integetett és verte az
asztallapot a tangájának eleje - miközben dúdolt -, biztos voltam benne, hogy
bekapott pár gyorsítót és dákóállítót. Szoláriumozott barna bőrén úgy
csillogott a díszítő por, mintha gyémántkövekkel lett volna kirakva. Ha az
érzéseim nem csaltak, akkor a farkára is jutott belőle.
Nem kimondottan érdekelt, de azért jó
alaposan megnéztem magamnak. Csípő tájékon jóval szélesebb volt, mint a
felsőteste. Izmai, azok voltak. Sőt! Olyan szépen kidolgozta őket, miközben
kellemesen szálkás maradt, hogy nyálcsorgatóan szexivé avanzsálta magát. Bezzeg
mikor megismertem. Akkor is helyes volt, bár nem ennyire.
Ahogy elnéztem, rajtam több volt a
szőr, mint az ő egész testén összesen. Látszott mennyit dolgozik a külsején.
Nem egy Casanova, de minden hibáját kárpótolta az erős kisugárzása, ami hol
idegesített, hol pedig felizgatott. Sose tudtam igazán eldönteni, hogy gyűlölőm
a pasast vagy az ágyamba rángatnám. Aztán megszólal és maradok inkább az
előbbinél.
– Nagy dobásra készülsz?
A szekrényemhez sétáltam. Semmi
értékeset nem tartottam benne, mert eleinte néhány táncoslány előszeretettel
fosztogatta a készleteimet, mikor bekerültem a csapatba. Mivel túl feltűnő lett
volna megleckéztetni vagy megfenyegetni őket, inkább a visszavonulást
választottam. Mennyire utáltam érte magam!
Cirádás betűkkel írták fel a
szekrényre a nevemet. Nem én voltam. Csak a főnöknek volt olyan kecses
csuklója, amivel akár szentkönyveket is írhatott volna.
Közvetlenül Jack gardróbja mellett
állt az enyém. Az övé akkorának tűnt, hogy simán belefért másik hat is. Néha
még így se fért el, mert a legtöbb holmija a földön hevert. Főként csicsás
tangák, kosztümök, jelmezek és egyéb olyan bőr, latex és csipkecsoda, amiről
még azt se tudtam volna megmondani, miként kellene felvenni.
Az öltöző bűzlött a pacsuli, smink és
ondó szagától. Felfordult a gyomrom, mikor tudatosult bennem a förtelmes
illatkavalkád. Az erős bukétól, alig bírtam visszafogni a feltörő hányingerem.
Megült a nyelvem hegyén, beleette magát a szájpadlásomba. Egész este piálnom
kellett hozzá, hogy kimenjen a pofámból. Mondjuk a lakásom meg egy füves
görénytanya volt néha, szóval legjobb esetben is pofám lapos.
A hely semmi extrával nem
rendelkezett. Három falon sorakoztak az unalmas iskolai szekrények, az ajtótól
balra és jobbra is. Igazi filmbeillő fajták. Hosszúkás, vékony kék fémdobozok.
Belefértem volna, de nem éreztem késztetést arra, hogy kukkoljak bárkit is az
öltözőben. Eleget látom a lányok pucér seggét ringani a színpadon, vagy Jack
lőcsét helikopterezni a pult tetején, mikor túltolja a kokót. Így az iskolai
szekrények, maradtak azok az unalmas, gimibe való darabok. Olyan szépen
mutatott volna Jack feje beleverve!
Talpunk alatt vörös padlószőnyeg
terült el. Néhány helyen már felszakadt és a csiszolt, barna kövek is
kilátszottak, amire ráterítették. Az egyik fal mentén akadt egy sor tükör,
néhány beépített lámpával, hogy minden ráncot lehessen látni. Véletlenül se
érezzük magunkat szépnek egy percre se. Az alattuk elnyúló, hosszú asztal tömve
volt sminkkészletekkel, melltartókkal és bugyikkal. Néhány helyen világos színű
por ült meg a repedésekben. Sejtettem, hogy páran a meló előtt végigszaladtak a
fehér csíkon. Nem, nem értettem a dolgot és nem is akartam személy szerint.
Engem bőven kielégített a vicces cigi.
Egyetlen főnöki szék helyezkedett el
Jack szekrénye előtt. Igazi bordó bőr. Semmi cicoma, de kényelmesnek tűnt.
Látványra legalábbis. Senki sem mert beleülni. Már csak a rajta lévő furcsa
foltok miatt se.
Lógott néhány kép a fal üres részein,
amik különböző szögekből lekapott táncoslányokról készültek. Egyik se
bővelkedett magán ruhadarabokkal. Ott egy cici, amott egy széttárt láb a
színpad szélén. Még pont súrolta az ízlésesség határát. Illet a hely imázsához.
Fejünk felett led lámpák ültek a plafonban és adtak erős fényt a helységnek, ha
a tükrökben lévők nem lettek volna elegek. Olyan erős világosság volt, hogy a
bőröm hámrétegeit is látni lehetett volna, ha megvágom magam.
Utáltam mikor Jack ment a színpadra.
Előtte megfürdött, valami orrfacsaró pacsuliban, utána jó fizetség ellenében
leápolt valakit. Mindezt persze a táncoslányok helységében tette. Hogy miért?
Elmondása szerint imádta, ha rányitnak. Izgalmas volt számára a tudat,
miszerint láthatja más is, amit csinál. Szerette nézni az emberek reakcióit.
Nem volt ártatlan a szentem az biztos! Mehetett volna olyan helyre is melózni,
ahol ezt a kis fétisét kamatoztathatja.
Mikor eleinte több alkalommal is
nekiduráltam magam, hogy átöltözöm - a több jatt érdekében -, nem egyszer
futottam bele a férfi fejének mozgó látványába és a hangos cuppogó hangokba.
Alkalomadtán még néhány melós lány is csatlakozott a plusz pénzért. Na akkor
mondtam le az egyenruha viseléséről és a „látványpénzről”. Ami egyébként a
fizetésem negyedét jelentette. Igen kérem szépen, egy redarrai sztriptízbár
pontosan ennyire a látványról szól.
Lényegében azt csináltunk, amit csak
akartunk, amíg a munkát megfelelően végeztük el. Ez így baromi jól hangzik
egyébként, de amint beleszart valami a melóba, már repült is az ajtón kifelé a
hölgyemény. Férfi nem igen dolgozott a helyen, amit hiányoltam, mert legalább
én is csorgathattam volna a nyálam többet, mikor éppen nincs senki, akit ki
kéne szolgálnom.
– Lesz ma egy különleges vendégünk,
szóval bedobok mindent, ami kelhet. Ezért ajánlottam a lóvét is. Másképp nem
hajlottál volna a szavamra és Viére se. Kivételesen ígérem, hogy ha jól sikerül
minden, akkor meg is kapod. Ha szeretnéd, velem együtt – fordult felém
vigyorogva és megrázta a csípőjét. A kéz elől pontosan úgy mozdult, mintha
éppen kezet rázna valakivel, aminek látványát nem bírtam ki nevetés nélkül. Úgy
mozgott vele együtt a fejem, mint egy megbabonázott tininek, aki most lát
először becsomagolt faszt.
– Szóval ma újra színpadon a királynő?
Akkor nagyon fontos vendég lehet – jegyeztem meg nevetve. Már a könnyeimet
törölgettem, mikor a tekintetem a tükrök felé siklott. A tükörképem tátott
szájjal meredt Jack öle felé és még bólogatott is. Nehezen bírtam ki, hogy ne
fulladjak meg a röhögéstől, de sikerült megállnom.
– Látom, nagyon tetszik. Öltözz át és
később a tiéd – incselkedett velem tovább, miközben elkezdett kipakolni a
szekrényéből. Nem volt újdonság. Hetente cserélte a ruhatárát, így meg se
fordult a fejemben, hogy mihez lehet köze a „tisztogatásnak”.
Elszakítottam a tekintetem Jack lifegő
kezéről. Bosszankodva álltam neki, hogy megváljak azoktól a rongyoktól, amik a
testemet takarták. Még a szemem is forgattam, hátha hazaküld a fenébe és akkor
nem kell a kis hálós ruciban illegetnem magam.
Nehezen bújtam ki a kényelmesnek
mondható ruhámból. Nem szerettem mutogatni magam meló helyen, így nem is váltam
meg egykönnyen a bőrömre simuló anyagoktól. Persze Jacknek teljesen mindegy
volt, hogy mi van a lábam között. Ha tokától-bokáig szőrös lettem volna se
foglalkozik vele, max egy kis szájhúzást ejtene meg. Őt csak az érdekelte, hogy
mennyit tudnék fizetni. Előtte nem szégyenlősködtem annyira.
Kivettem a szekrényből egy bontatlan
csomagolású tangát, majd nagy kegyesen magamra rángattam. Mertem remélni, hogy
a kis fonál rohadt jól érzi magát és mélyeket szippant, mert tuti a kukában fog
kikötni, ha vége az estének! A melltartóval már jóval többet szenvedtem. Túl
keveset takart és legalább két számmal kisebb volt a kelleténél. Éppen csak a
mellbimbókat volt hajlandó lefedni érdemben.
– Jack, baszki ez kicsi rám! –
fordultam felé teljes kétségbeeséssel a hangomban. Úgy éreztem magam, mintha
bedobtak volna a hét törpe közé, akik évek óta nem láttak már nőt és semmi
esélyem nincs menekülni előlük. Csak Jack lehetett a szőke herceg fehér lovon,
aki megmenthet a szenvedéstől.
– Ha keveset mozogsz, akkor ott marad.
Ha annyira zavar, van az én részemen pár bontatlan. Nézd meg van-e a
méretedben. Bocsi, kicsim, mivel ritkán látom az ikreket, így nem emlékeztem a
pontos méretre.
Ellágyult az arca egy pillanatra, de
láttam azt a rohadt vigyorgó csillogást a szemében, ahogy ránéztem a tükörben.
Még jó, hogy megesett rajtam a szíve, ami inkább csak gyanúval töltött el, mint
egyéb kellemes érzésekkel.
– Köszi, király vagy! – lelkendeztem
azért örömömben.
Gyorsan beletúrtam a gardróbba. Olyan
dolgok is előkerültek, amiket nem akartam látni. Jó pár kokainos zacsi, néhány
doboznyi óvszer. Legalább védekezik. Még egy mini crack pipát is találtam, ami
gyönyörű kígyómintás volt. Ha lett volna hova rejtenem, akkor tuti behúzom, de
nem akartam feldugni magamnak csak mert lenyúlnám, így félreraktam. Pár
félredobált leopárdmintás tanga és egy fél boltnyi sminkfelszerelés alatt,
ráleltem a méretre, ami kellett.
– Egyébként, ki ez a különleges
vendég? Minek jön? – Ezernyi egyéb kérdésem is lett volna, de csak a
legégetőbbeket tettem fel, míg belepasszíroztam magam a kényelmesebb
melltartóba. Csíptem az új ruha illatát, pedig egyébként baromi büdös volt.
Örömkönnyeket ejtettem, mikor végigsimítottam magamon. Nem lógott ki belőle
semmim.
Nem, tényleg nem voltam sose egy
szégyenlős típus, de valahogy nem okozott örömöt az, hogy egy falatnyi rongyban
szolgáljak fel piát. Rossz vagyok néha, de elveim nekem is akadnak, még ha
jóval kevesebb is, mint egy embernek. Nem mondtam még? Közel se vagyok ember.
Elsötétült az egész öltöző. Mély,
hörgésszerű hangot hallottam meg. Nem tudtam eldönteni, hogy csak a fejemben
szólt vagy a helységből. Jack kislányos, riadt nyikkanása, majdnem röhögésre
késztetett, de még idejében visszafogtam magam. A tükör felé fordulva
észrevettem, ahogy a tükörképem vörös szemei izzani kezdtek. Felé intettem, de
rá kellett jönnöm, a vaksötétben, talán lószart se látunk egymásból.
A levegőm hirtelen elfogyott.
Megrogytak a lábaim és zihálni kezdtem. Mintha tonnás súly ült volna a
mellkasomra. Remegtem. Rázott a hideg. Egyre hangosabbnak hallottam a hörgést.
A mágia ereje végigcikázott rajtam, mintha ezernyi sebet próbált volna ejteni a
bőrömön. A halál eszenciája újra a torkomat marta, csavarta az orromat.
Fulladoztam. Egyre élesebbé vált a morajlás, majd hirtelen abbamaradt.
Nem tudom meddig tarthatott, de nem
sokkal később, újra világos lett.
– Ez a rohadt áramkimaradás… – Jack,
mintha mi sem történt volna, tovább foglalkozott a sminkje elkészítésével.
Én csak kapkodtam a levegőt és
próbáltam az agyamat újra működésbe hozni. Képmásom billegette a fejét az egyik
asztali, aprócska tükörben. Ő se értett többet, mint én. Ezért még tutira
vettem, hogy kinyírok valakit.
– Persze, áramkimaradás, meg a
lószart! – jegyeztem meg az orrom alatt morogva. Letöröltem a bőrömre ragadt
mágikus szemcséket, majd ujjaimat a hajam tincseibe túrtam, hogy valami le is
vigye a felesleges eszenciát, amitől öklendezi tudtam volna.
– Mit mondtál? Mindegy… – legyintett
szórakozottan. – Eladom a klubot, Lex – sóhajtotta miközben a
szempillaspirállal bajlódott. Láttam, ahogy az asztalon lévő világítás majdhogynem
elvakítja őt, de akkor is tökéletesen tudott dolgozni. Én már rég kiszúrtam
volna a szemem és a kórházban rohadnék egy spirállal a szemgolyómban, várva a
kegyes halálra.
Végigbizsergett a bőröm. Idegesített,
hogy a faszfej semmit se érzékelt ezek szerint az egészből. A rothadás szaga
még mindig kegyetlenül kínzott. Némi mentolos aroma is keveredett bele, valami
szúróssal és émelyítően édes keverékkel. Megemeltem a fejem. Mélyen
beleszagoltam a levegőbe, de végre eljutott a tudatomig, amit Jack mondott.
– Mi van? Miért? Kinek? Velem mi lesz?
És mi a… – soroltam aggódva a kérdéseimet, mikor rákaptam a tekintetem, de a
szavamba vágott.
– Lex! Ha nem tudnám, milyen szívtelen
picsa vagy, most azt hinném, aggódsz – jegyezte meg egy rövid pillantásra
méltatva az elképedt arcomat.
Megmerevedtem a gondolatra. Kirúgnak?
A városban sehova máshova nem kellettem volna. A régi munkát pedig nem szívesen
csináltam máshol, főleg nem idegen helyen.
– Ne pofázz! Tudod, hogy mennyit
gürizek neked is. Nem akarok más melót keresni és amúgy se találnék, de…
– Nyugi, bébi! – emelte fel a kezét,
belém fojtva a szót újfent. – Meg akarja tartani a személyzet minden tagját.
Szóval maradhatsz. Már, ha tudsz viselkedni. Roctroban vettem egy házat meg egy
kis kocsmát. Nézz rám! Mindjárt negyven vagyok. Bevallom, kurvára elfáradtam!
Fásult hangjából düh szivárgott ki.
Neki a tánc a mindene volt. Sajnáltam is valahol, mert se feleség, se gyerek.
Na, nem mintha Jack pont az a típus lenne, akinek hiányzik az ilyesmi az
életéből. Szívesen megkönnyeztem volna, de annyira nem állt hozzám közel. Mégis
szar érzés volt, hogy nem láthatom többet a kéjes pofáját.
Mikor késznek érezte a sminket, ami
egyébként tökéletes volt - mint mindig -, nyomott egy csókot a tükörképének. Az
én képmásom pedig szomorkásan intett felé, mikor hátat fordított neki.
– Legalább megtudhatom, hogy kinek
kell majd lábat csókolnom vagy a seggét kinyalnom a melóért? – fontam keresztbe
a karom a melleim alatt. Kezemben a hálós ruhát gyűrögettem, nem volt kedvem
felvenni még.
Kattogott az agyam az előző
eseményeken és azon, miként tarthatom majd meg a munkámat. Jack sok mindent
elnézett nekem. Nem törődött a furcsaságokkal, amik körülöttem megestek. Vagy
tudott róla és nem érdekelte vagy tényleg teljesen vak volt. Nem foglalkoztatott
igazán, mivel egyetlen alkalommal se rótta fel nekem. Kivéve a fenyegetéseket.
Azok túl sok alkalommal jutottak a fülébe.
– Adrian Lowe – vont vállat
vigyorogva. Esküszöm, hogy a szemében láttam a pénz színét megcsillanni. –
Mindenesetre a klub dupláját fizette ki. Hülye lettem volna elutasítani ekkora
összeget. Kápéban, Lexa! Egy ezüst bőröndben minden egyes szépséges papírdarab!
Tisztára, mint egy maffia filmben. Úgy izgultam, hogy felállt!
Mutatóujját a szája elé tartotta,
miközben némán röhögött. Olyan eltökéltséget láttam a tekintetében, amit még
sose. A klub árával pedig nem vitatkoztam. Tudtam milyen szinten mozog a hely a
piacon. Még én is elfogadtam volna azt a pénzt. Megértettem Jack hozzáállását.
– Azért remélem, nem pénzmosodának
adtál el minket. Mert ha igen, akkor esküszöm megkereslek és kiheréllek –
bosszankodtam villogó szemekkel. Nem szerettem volna visszatérni a régi életem
bizonyos részeihez. Nyugalomra és pihenésre vágytam. Egy kis meló, néha pár
barom taperolásának elviselése, de semmi más.
Jack csak a pénzre hajtott. Lehet,
valami rohadt nagy szarba kevert minket. Magamban már éleztem a késeimet, hogy
megkeressem később és beváltsam az ígéretem. Csak egy telefonhívás és könnyedén
a nyomára akadok, bármiféle információ nélkül is. Ő pedig csücsörítve sétálna a
csapdámba. Milyen szép gondolat, de bírtam Jacket. Lehet, nem tudtam volna
bántani. Vagy van az a pénz? Igen, van.
◇─◇──◇─◇
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése