Mire az öltözőhöz értem, úgy dúltam-fúltam, mint egy óvodás
kisgyerek, akitől elvették a csokiját. Legalább három könyök vert orrba.
Megtaposták többen is a lábam és azt hiszem, egy nő belemarkolt a fenekembe.
Nem lett volna semmi bajom a dologgal, ha legalább látom, ki volt az.
Majdhogynem beestem az ajtón. Eszembe sem jutott elsompolyogni a fal mellett.
Sokkal keményebbnek éreztem magam. Szokás szerint tévedtem. Főleg, mikor
megláttam az egyik kis tükröződésben a tükörképemet rajtam röhögni. Még a nyála
is kifolyt, annyira széles vigyorral hahotázott rajtam. Hogy rohadna meg!
Jack már javában kente magára a sminket, mikor megérkeztem.
Egy apró aranytanga feszült rajta. Elől kézfogásra nyúló marokba passzírozta
magát. Amilyen hevesen integetett és verte az asztallapot a tangájának eleje -
miközben dúdolt -, biztos voltam benne, hogy bekapott pár gyorsítót és
dákóállítót. Szoláriumozott barna bőrén úgy csillogott a díszítő por, mintha
gyémántkövekkel lett volna kirakva. Ha az érzéseim nem csaltak, akkor a farkára
is jutott belőle.
Nem kimondottan érdekelt, de azért jó alaposan megnéztem
magamnak. Csípő tájékon jóval szélesebb volt, mint a felsőteste. Izmai, azok
voltak. Sőt! Olyan szépen kidolgozta őket, miközben kellemesen szálkás maradt,
hogy nyálcsorgatóan szexivé avanzsálta magát. Bezzeg mikor megismertem. Akkor
is helyes volt, bár nem ennyire. Ahogy elnéztem, rajtam több volt a szőr, mint
az ő egész testén összesen. Látszott mennyit dolgozik a külsején. Nem egy
Casanova, de minden hibáját kárpótolta az erős kisugárzása, ami hol idegesített,
hol pedig felizgatott. Sose tudtam igazán eldönteni, hogy gyűlölőm a pasast
vagy az ágyamba rángatnám. Aztán megszólalt és maradtam inkább az előbbinél.
– Nagy dobásra készülsz?
A szekrényemhez sétáltam. Semmi értékeset nem tartottam
benne, mert eleinte néhány táncoslány előszeretettel fosztogatta a
készleteimet, mikor bekerültem a csapatba. Mivel túl feltűnő lett volna
megleckéztetni vagy megfenyegetni őket, inkább a visszavonulást választottam.
Mennyire utáltam érte magam!
Cirádás betűkkel írták fel a szekrényre a nevemet. Nem én
voltam. Csak a főnöknek volt olyan kecses csuklója, amivel akár szentkönyveket
is írhatott volna. Közvetlenül Jack gardróbja mellett állt az enyém. Az övé
akkorának tűnt, hogy simán belefért másik hat is. Néha még így se fért el, mert
a legtöbb holmija a földön hevert. Főként csili-vili tangák, kosztümök,
jelmezek és egyéb olyan bőr, latex és csipkecsoda, amiről még azt se tudtam
volna megmondani, miként kellene felvenni.
Az öltöző bűzlött a pacsuli, smink és ondó szagától.
Felfordult a gyomrom, mikor tudatosult bennem a förtelmes illatkavalkád. Az
erős bukétól, alig bírtam visszafogni a feltörő hányingerem. Megült a nyelvem
hegyén, beleette magát a szájpadlásomba. Egész este piálnom kellett hozzá, hogy
kimenjen a pofámból. Mondjuk a lakásom meg egy füves görénytanya volt néha,
szóval legjobb esetben is pofám lapos.
A hely semmi extrával nem rendelkezett. Három falon
sorakoztak az unalmas iskolai szekrények, az ajtótól balra és jobbra is. Igazi
filmbeillő fajták. Hosszúkás, vékony fémdobozok. Belefértem volna, de nem
éreztem késztetést arra, hogy kukkoljak bárkit is az öltözőben. Eleget látom a
lányok pucér seggét ringani a színpadon, vagy Jack lőcsét helikopterezni a pult
tetején, mikor túltolja a kokót. Így az iskolai szekrények, maradtak azok az
unalmas, gimibe való darabok. Olyan szépen mutatott volna Jack feje beleverve!
Talpunk alatt vörös padlószőnyeg terült el. Néhány helyen
már felszakadt és a csiszolt, barna kövek is kilátszottak, amire ráterítették.
Az egyik fal mentén akadt egy sor tükör, néhány beépített lámpával, hogy minden
ráncot lehessen látni. Véletlenül se érezzük magunkat szépnek egy percre se. Az
alattuk elnyúló hosszú asztal tömve volt sminkkészletekkel, melltartókkal és
bugyikkal. Néhány helyen világos színű por ült meg a repedésekben. Sejtettem,
hogy páran a meló előtt végigszaladtak a fehér csíkon. Nem, nem értettem a
dolgot és nem is akartam személy szerint. Engem bőven kielégített a vicces
cigi. Meg Mason, a jobb kezem.
Egyetlen főnöki szék helyezkedett el Jack szekrénye előtt.
Igazi bordó bőr. Semmi cicoma, de kényelmesnek tűnt. Látványra legalábbis.
Senki sem mert beleülni. Már csak a rajta lévő furcsa foltok miatt se.
Lógott néhány kép a fal üres részein, amik különböző
szögekből lekapott táncoslányokról készültek. Egyik se bővelkedett magán
ruhadarabokkal. Ott egy cici, amott egy széttárt láb a színpad szélén. Még pont
súrolta az ízlésesség határát. Illet a hely imázsához. Fejünk felett led lámpák
ültek a plafonban és adtak erős fényt a helységnek, ha a tükrökben lévők nem
lettek volna elegek. Olyan erős világosság volt, hogy a bőröm hámrétegeit is
látni lehetett volna, ha megvágom magam.
Utáltam mikor Jack ment a színpadra. Előtte megfürdött,
valami orrfacsaró pacsuliban, utána jó fizetség ellenében leápolt valakit.
Mindezt persze a táncoslányok helységében tette. Hogy miért? Elmondása szerint
imádta, ha rányitnak. Izgalmas volt számára a tudat, miszerint láthatja más is,
amit csinál. Szerette nézni az emberek reakcióit. Nem volt ártatlan a szentem
az biztos! Mehetett volna olyan helyre is melózni, ahol ezt a kis fétisét
kamatoztathatja.
Mikor eleinte több alkalommal is nekiduráltam magam, hogy
átöltözöm - a több jatt érdekében -, nem egyszer futottam bele a férfi fejének
mozgó látványába és a hangos cuppogó hangokba. Alkalomadtán még néhány melós
lány is csatlakozott a plusz pénzért. Na akkor mondtam le az egyenruha
viseléséről és a „látványpénzről”. Ami egyébként a fizetésem negyedét
jelentette. Igen kérem szépen, egy redarrai sztriptízbár pontosan ennyire a
látványról szól.
Lényegében azt csináltunk, amit csak akartunk, amíg a munkát
megfelelően végeztük el. Ez így baromi jól hangzik egyébként, de amint
beleszart valami a melóba, már repült is az ajtón kifelé a hölgyemény. Férfi
nem igen dolgozott a helyen, amit hiányoltam, mert legalább én is csorgathattam
volna a nyálam többet, mikor éppen nincs senki, akit ki kéne szolgálnom.
– Lesz ma egy különleges vendégünk, szóval bedobok mindent,
ami kelhet. Ezért ajánlottam a lóvét is. Másképp nem hajlottál volna a szavamra
és Viére se. Kivételesen ígérem, hogy ha jól sikerül minden, akkor meg is
kapod. Ha szeretnéd, velem együtt – fordult felém vigyorogva és megrázta a
csípőjét. A kéz elől pontosan úgy mozdult, mintha éppen kezet rázna valakivel,
aminek látványát nem bírtam ki nevetés nélkül. Úgy mozgott vele együtt a fejem,
mint egy megbabonázott tininek, aki most lát először becsomagolt faszt.
– Szóval ma újra színpadon a királynő? Akkor nagyon fontos
vendég lehet – jegyeztem meg nevetve továbbra is. Már a könnyeimet törölgettem,
mikor a tekintetem a tükrök felé siklott. A tükörképem tátott szájjal meredt
Jack öle felé és még bólogatott is. Nehezen bírtam ki, hogy ne fulladjak meg a
röhögéstől, de sikerült megállnom.
– Látom, nagyon tetszik. Öltözz át és később a tiéd –
incselkedett velem tovább, miközben elkezdett kipakolni a szekrényéből. Nem
volt újdonság. Hetente cserélte a ruhatárát, így meg se fordult a fejemben,
hogy mihez lehet köze a „tisztogatásnak”.
Elszakítottam a tekintetem Jack lifegő kezéről. Bosszankodva
álltam neki, hogy megváljak azoktól a rongyoktól, amik a testemet takarták. Még
a szemem is forgattam, hátha hazaküld a fenébe és akkor nem kell a kis hálós
ruciban illegetnem magam. Nehezen bújtam ki a kényelmesnek mondható ruhámból.
Nem szerettem mutogatni magam meló helyen, így nem is váltam meg egykönnyen a
bőrömre simuló anyagoktól. Persze Jacknek teljesen mindegy volt, hogy mi van a
lábam között. Ha tokától-bokáig szőrös lettem volna se foglalkozik vele, max
egy kis szájhúzást ejtene meg. Őt csak az érdekelte, hogy mennyit tudnék
fizetni. Előtte nem szégyenlősködtem annyira.
Kivettem a szekrényből egy bontatlan csomagolású tangát,
majd nagy kegyesen magamra rángattam. Mertem remélni, hogy a kis fonál rohadt
jól érzi magát és mélyeket szippant, mert tuti a kukában fog kikötni, ha vége
az estének! A melltartóval már jóval többet szenvedtem. Túl keveset takart és
legalább két számmal kisebb volt a kelleténél. Éppen csak a mellbimbókat volt
hajlandó lefedni érdemben.
– Jack, baszki ez kicsi rám! – fordultam felé teljes
kétségbeeséssel a hangomban. Úgy éreztem magam, mintha bedobtak volna a hét
törpe közé, akik évek óta nem láttak már nőt és semmi esélyem nincs menekülni
előlük. Csak Jack lehetett a szőke herceg fehér lovon, aki megmenthet a
szenvedéstől.
– Ha keveset mozogsz, akkor ott marad. Ha annyira zavar, van
az én részemen pár bontatlan. Nézd meg van-e a méretedben. Bocsi kicsim, mivel
ritkán látom az ikreket, így nem emlékeztem a pontos méretre. – Ellágyult az
arca egy pillanatra, de láttam azt a rohadt vigyorgó csillogást a szemében,
ahogy ránéztem a tükörben. Még jó, hogy megesett rajtam a szíve, ami inkább
csak gyanúval töltött el, mint egyéb kellemes érzésekkel.
– Köszi, király vagy! – lelkendeztem azért örömömben.
Gyorsan beletúrtam a gardróbba. Olyan dolgok is előkerültek,
amiket nem akartam látni. Jó pár kokainos zacsi, néhány doboznyi óvszer.
Legalább védekezik. Még egy mini crack pipát is találtam, ami gyönyörű
kígyómintás volt. Ha lett volna hova rejtenem, akkor tuti behúzom, de nem
akartam feldugni magamnak csak mert lenyúlnám, így félreraktam. Pár félredobált
leopárdmintás tanga és egy fél boltnyi sminkfelszerelés alatt, ráleltem a
méretre, ami kellett.
– Egyébként, ki ez a különleges vendég? Minek jön? – Ezernyi
egyéb kérdésem is lett volna, de csak a legégetőbbeket tettem fel, míg
belepasszíroztam magam a kényelmesebb melltartóba. Csíptem az új ruha illatát,
pedig egyébként baromi büdös volt. Örömkönnyeket ejtettem, mikor
végigsimítottam magamon. Nem lógott ki belőle semmim. Jó néhány mély
lélegzettel kísértem végig minden mozdulatomat. Sikerült megnyugodnom pár perc
múlva.
Nem, tényleg nem voltam sose egy szégyenlős típus, de
valahogy nem okozott örömöt az, hogy egy falatnyi rongyban szolgáljak fel piát.
Rossz vagyok néha, de elveim nekem is akadnak, még ha jóval kevesebb is, mint
egy embernek. Nem mondtam még? Közel se vagyok ember.
Elsötétült az egész öltöző. Mély, hörgésszerű hangot
hallottam meg. Nem tudtam eldönteni, hogy csak a fejemben szólt vagy a helyiségből.
Jack kislányos, riadt nyikkanása, majdnem röhögésre késztetett, de még idejében
visszafogtam magam. A tükör felé fordulva észrevettem, ahogy a tükörképem vörös
szemei izzani kezdtek. Felé intettem, de rá kellett jönnöm, a vaksötétben,
talán lószart se látunk egymásból.
A levegőm hirtelen elfogyott. Megrogytak a lábaim és zihálni
kezdtem. Mintha tonnás súly ült volna a mellkasomra. Remegtem. Rázott a hideg.
Egyre hangosabbnak hallottam a hörgést. A mágia ereje végigcikázott rajtam,
mintha ezernyi sebet próbált volna ejteni a bőrömön. A halál eszenciája újra a
torkomat marta, csavarta az orromat. Fulladoztam. Egyre élesebbé vált a
morajlás, majd hirtelen abbamaradt.
Nem tudom, meddig tarthatott, de nem sokkal később, újra
világos lett.
– Ez a rohadt áramkimaradás… – Jack, mintha mi sem történt
volna, tovább foglalkozott a sminkje elkészítésével.
Én csak kapkodtam a levegőt és próbáltam az agyamat újra
működésbe hozni. Képmásom billegette a fejét az egyik asztali, aprócska
tükörben. Ő se értett többet, mint én. Ezért még tutira vettem, hogy kinyírok
valakit.
– Persze, áramkimaradás, meg a lószart! – jegyeztem meg az
orrom alatt morogva. Letöröltem a bőrömre ragadt mágikus szemcséket, majd
ujjaimat a hajam tincseibe túrtam, hogy valami le is vigye a felesleges
eszenciát, amitől öklendezi tudtam volna.
– Mit mondtál? Mindegy… – legyintett szórakozottan. – Eladom
a klubot, Lex – sóhajtotta miközben a szempillaspirállal bajlódott. Láttam,
ahogy az asztalon lévő világítás majdhogynem elvakítja őt, de akkor is
tökéletesen tudott dolgozni. Én már rég kiszúrtam volna a szemem és a kórházban
rohadnék egy spirállal a szemgolyómban, várva a kegyes halálra.
Végigbizsergett a bőröm. Idegesített, hogy a faszfej semmit
se érzékelt ezek szerint az egészből. A rothadás szaga még mindig kegyetlenül
kínzott. Némi mentolos aroma is keveredett bele, valami szúróssal és émelyítően
édes keverékkel. Megemeltem a fejem. Mélyen beleszagoltam a levegőbe, de végre
eljutott a tudatomig, amit Jack mondott.
– Mi van? Miért? Kinek? Velem mi lesz? És mi a… – soroltam
aggódva a kérdéseimet, mikor rákaptam a tekintetem, de a szavamba vágott.
– Lex! Ha nem tudnám, milyen szívtelen picsa vagy, most azt
hinném, aggódsz – jegyezte meg egy rövid pillantásra méltatva az elképedt
arcomat.
Megmerevedtem a gondolatra. Kirúgnak? A városban sehova
máshova nem kellettem volna. A régi munkát pedig nem szívesen csináltam máshol,
főleg nem idegen helyen.
– Ne pofázz! Tudod, hogy mennyit gürizek neked is. Nem
akarok más melót keresni és amúgy se találnék, de…
– Nyugi, bébi! – emelte fel a kezét, belém fojtva a szót
újfent. – Meg akarja tartani a személyzet minden tagját. Szóval maradhatsz.
Már, ha tudsz viselkedni. Roctroban vettem egy házat meg egy kis kocsmát. Nézz
rám! Mindjárt negyven vagyok. Bevallom, kurvára elfáradtam! – Fásult hangjából
düh szivárgott ki. Neki a tánc a mindene volt. Sajnáltam is valahol, mert se
feleség, se gyerek. Na nem mintha Jack pont az a típus lenne, akinek hiányzik
az ilyesmi az életéből. Szívesen megkönnyeztem volna, de annyira nem állt
hozzám közel. Mégis szar érzés volt, hogy nem láthatom többet a kéjes pofáját.
Mikor késznek érezte a sminket, ami egyébként tökéletes volt
- mint mindig -, nyomott egy csókot a tükörképének. Az én képmásom pedig
szomorkásan intett felé, mikor hátat fordított neki.
– Legalább megtudhatom, hogy kinek kell majd lábat csókolnom
vagy a seggét kinyalnom a melóért? – fontam keresztbe a karom a melleim alatt.
Kezemben a hálós ruhát gyűrögettem, nem volt kedvem felvenni még. Kattogott az
agyam az előző eseményeken és azon, miként tarthatom majd meg a munkámat. Jack
sok mindent elnézett nekem. Nem törődött a furcsaságokkal, amik körülöttem
megestek. Vagy tudott róla és nem érdekelte vagy tényleg teljesen vak volt. Nem
foglalkoztatott igazán, mivel egyetlen alkalommal se rótta fel nekem. Kivéve a
fenyegetéseket. Azok túl sok alkalommal jutottak a fülébe.
– Adrian Lowe – vont vállat vigyorogva. Esküszöm, hogy a
szemében láttam a pénz színét is megcsillanni. – Mindenesetre a klub dupláját
fizette ki. Hülye lettem volna elutasítani ekkora összeget. Kápéban, Lexa! Egy
ezüst bőröndben minden egyes szépséges papírdarab! Tisztára, mint egy maffia
filmben. Úgy izgultam, hogy felállt! – Mutatóujját a szája elé tartotta,
miközben némán röhögött. Olyan eltökéltséget láttam a tekintetében, amit még
sose. A klub árával pedig nem vitatkoztam. Tudtam milyen szinten mozog a hely a
piacon. Még én is elfogadtam volna azt a pénzt. Megértettem Jack hozzáállását.
– Azért remélem, nem pénzmosodának adtál el minket. Mert ha
igen, akkor esküszöm megkereslek és kiheréllek – bosszankodtam villogó
szemekkel. Nem szerettem volna visszatérni a régi életem bizonyos részeihez.
Nyugalmat és kellő pihenést vártam. Egy kis meló, néha pár barom taperolásának
elviselése, de semmi más.
Jack csak a pénzre hajtott. Lehet, valami rohadt nagy szarba
kevert minket. Magamban már éleztem a késeimet, hogy megkeressem később és
beváltsam az ígéretem. Csak egy telefonhívás és könnyedén a nyomára akadok,
bármiféle információ nélkül is. Ő pedig csücsörítve sétálna a csapdámba. Milyen
szép gondolat, de bírtam Jacket. Lehet, nem tudtam volna bántani. Vagy van az a
pénz? Igen, van.
Adrian. Ízlelgettem egy kicsit a nevet. Forgattam a nyelvem
hegyén. Próbáltam fűszerezni minden jóval, de semmire se mentem. Mivel
vendégként érkezett, a kíváncsiság hajtott, hogy megnézzem magamnak. Ha
rendesebb figura, akkor már előre fájt a nyelvem a sok benyalástól. Vennem kell
egy tégely vazelint! Nem sokan díjazták a stílusom és a nagy pofámat. Ha nem
akartam kockáztatni, akkor meg kellett tanulnom többet mosolyogni és pultosként
többet vetkőzni is, már amennyire kénytelen voltam.
Ha nem rendes forma? Akkor Lexa, csodaszép hófehér fogsorát
megmutatja majd. Meglátjuk, hogy ki lesz kinek a pincsije a végén. Vagy ki
nevet a végén? Még nem döntöttem el, milyen játékot fogunk játszani. Az is
lehet, hogy sakk lesz a végeredmény. Igen, pontosan. Az a fajta sakk.
– Tudni hogyan néz ki a faszi? – kérdeztem kíváncsian. Sokat
elárult az emberről a külsője. Nem épp csak az öltözködése, de az is számított.
Az összhatásból pedig bármit le lehetett szűrni. Voltak tipikus jelek, amiket,
ha észrevett az ember, akkor nyert ügye van. Valahol persze reméltem, hogy nem
valami kis pocakos, kopasz alaknak kell csókolgatnom a talpát. Le se
tagadhattam a sóvárgó tekintetemet, milyen válaszra vágyom.
– Bevallom, nem tudom. Ő a kocsiban ült fizetésnél. Annyit
mondtak hogy majd személyesen az utolsó táncon találkozunk. A vételt online
intéztem. Mivel a Bíborhold igen kényes helyen helyezkedik el, sokkal könnyebb
volt a neten hirdetni, mintha csak kiraktam volna az eladó táblát – felrántotta
a vállát és még a karjait is kitárta, mintha a láthatatlant akarná megölelni,
mert engem kurva élet, hogy nem fog!
Nem tudtam vitatkozni azzal, miszerint a neten árulta a
klubot. Tényleg nehéz bármit is eladni a környéken. A lakást is szinte potom
pénzért kaptam meg csak használjam. Hiába a Bűbáj meg a Bíborhold. Ide főként a
piálásért és egyéb szórakozásért jön bárki is. Na meg a sok fotós, akik imádják
ezt a misztikus területet. Nem tudtam haragudni az ilyesmiért. Mikor
idekerültem, én is halomra fényképeztem a várost. Ha nincs több ezer képem
egyetlen elrohadt fáról, akkor egy se.
– Jól van, felfogtam. Én is ezt tettem volna – emeltem fel a
kezeim védekezőn és egy sóhajjal tudtam le a dolgot végül.
Továbbra is ott motoszkált a fejemben a csóka, aki megvette
a helyet. Adrian nem lehetett mindennapi, vagy csak tényleg valami rosszban
sántikált. Azt hamar eldöntöttem, hogy a kegyeibe férkőzöm. Előveszem a
doromboló kiscica módit és a világ legédesebb lánya leszek. Talán még vetkőzök
is. Vagyis csak a pultban, semmi risza meg rúdmászás!
– Tudod, milyen nehéz idecsábítani az embereket, főleg a
nagyvárosokból. Nem hiába fizetek nektek annyit, amennyit – Lassan pakolt, mint
egy lassított felvétel. Szívműtétet is lehetett volna rajta végezni, olyan
csigatempóban művészkedett a rongyaival. Szeretett színpadra menni, de láttam
rajta az izgatott remegést és hogy mennyire feszült. Keze idegesen járt, míg
válla meg-megrándult egy hangosabb zajtól, ami az ajtón túlról érkezett.
– Remélem, nem valami kis gennyes pattanás lesz. Nincs bajom
a külsővel, de ha nem tud bánni a lányokkal, akik tudhatnád milyen alakokat
kedvelnek, akkor a fejére nőnek és az egész klub mehet a kukába. Én nem fogom
kisegíteni, szóval… – elharaptam a mondatot, mert a tükörben lévő képmásom,
dühösen rázta felém a mutatóujját. Tudtam persze, hogy a klub dolgaival
óvatosan kell fogalmazni, de én voltam az egyetlen, aki meg merte mondani az
őszintét. Néha utált érte Jack, de sokszor adott igazat, ami jólesett a kicsi
szívemnek.
– Teljesen mindegy, hogy fog kinézni. Az már a te problémád
lesz. – Sértettségét le se tudta volna tagadni. Hát ennyit az óvatoskodásról,
pedig finomabban fogalmaztam, mint akartam. Eredetileg valami olyasmit mondtam
volna: „Jack baszki, ha egy faszkalapot hozol ide, akkor a szádon tépem
ki a gerincedet, mert a kis csajok nem fogják díjazni, ha verik őket! Szóval
tessék, valami szexi pasit iderángatni, hogy nekem is maradjon néha, ne csak a
szutykos jattból!” Kicsit se voltam kiéhezve és igen, csak magamra
gondoltam, mert a lányok zöme, lezüllött drogos kurva egyébként, csak Jack
szemellenzőt hordott, mert jó pénzt keresett velük.
– Különben meg – vett egy mély levegőt, mielőtt folytatta –,
Adrian. Ha ilyen névvel nem egy izmos, kigyúrt kopasz vadállat lesz, akkor
megesküszöm neked Valexia Norwood, hogy a szemed láttára cuppantom le a kis
habcsókot és ingyen – nyújtotta felém a kisujját vihogva. Kisujjeskü. Az
egyetlen olyan dolog, amit sose szegett még meg. Gondolkodás nélkül fogadtam el
a sárgára lakkozott, kissé görbe ujját. Tudtam, hogy szeme előtt már csak a
milliók játszanak pókerpartit, de valahol becsültem benne a gesztust, még ha
előre sejtettem is, semmi nem lesz belőle, hiába az eskü. A pénz hangosabban
beszélt. Kislányos reményeim seggbe rúgtak volna, ha nem nyújtom oda a fekete
lakkos kisujjam és rázom meg jó alaposan az övébe akasztva.
– Tudom, mindenhol azt keresem, hogy mibe köthetek bele, de
esküszöm, régen nem voltam ilyen. Mindenről Vivien és a tökéletessége tehet.
Bár ma elkenődött a lila rúzsa. Mit csináltál vele? – A védekező testtartásból,
egyből a „ha csak egy rossz szót is szóltál hozzá” támadóállásba vágtam magam.
– Kicsit jobban felöntött a garatra, mint kellett volna. És
alkoholból is – lépett mögém röhögve.
– Amúgy meg, viselkednem kell az első időkben, míg ki nem
ismerem. Nem akarom elveszíteni ezt a melót. Nem igazán lenne esélyem máshol
ezzel a külsővel – mutattam végig magamon, majd belebújtam a régóta
szorongatott hálós ruhába. Reméltem, hogy pár feles után már nem fog zavarni a
kényelmetlen tanga, de a biztonság kedvéért a falon lógó nagy tükörhöz léptem,
hogy megszemléljem a csodálatos testem. Jack végigmért tetőtől-talpig, mielőtt
megszólalt volna:
– Hidd el, cicám, ha megszabadulnál ettől a rasztától és a
vörös kontaktlencséktől, akkor bárhol elhelyezkedhetnél. De persze nekem így
tetszel kimondottan. – Éhes szemei megvillantak, mikor a melleim fele
kalandozott el. Végigsimított az oldalamon. Tekintetünk találkozott a tükörben.
Már előre tudtam, hogy mit fog csinálni. A kékség mögötti vágy elárulta őt
mindig. Magához rántott, karjait körém fonta.
– Egyelőre inkább megpróbálok viselkedni – nevettem el magam
halkan. Hiába mondtam ezerszer: minden igazi rajtam. Nem hitte el. De nem is
zavarta a külsőm, aminek külön örültem, mert pont az miatt adta akkor a kis
plasztikdarabot.
Kirázott a hideg a tükörben lévő pillantásától. Sose
gondoltam rá lehetséges numeraként igazán, de olyan rég voltam már bárkivel is,
hogy egy rossz pillanatban átfutott az agyamon az a felajánlás. Képzeletben
megráztam a fejem és inkább csak óvatosan kibontakoztam az öleléséből, mire
szomorú kiskutyaszemeket meresztett rám a tükörben. Elléptem tőle az asztalok
irányába. Nekidőltem az egyiknek, hogy megtámasszam magam.
– Legalább egyszer lefeküdhetnél velem, mielőtt elmegyek.
Hidd el, hogy ez – ringatta meg a csípőjét, amitől a kéz, a láthatatlan felével
tapsolni kezdett –, igencsak jó dolgokat tud kihozni egy nőből.
Széles vigyora és átható tekintete mögött, láttam a
visszautasítás utáni keserűséget, pedig még nem is mondtam semmit. Nem tudott
meghatni. Mindig a kiskutyaszemekkel jött, ha akart valamit. Akkor meg pláne,
ha el akart csábítani. Csak halkan nevetni kezdtem. Szavak nem jöttek a számra.
Az ajtóhoz sétáltam, leemeltem a nevemmel ellátott polcról a magassarkú
tipegőmet és magamra vettem.
– Köszi édesem, de kihagyom, nincs nekem arra pénzem –
nyitottam ki az ajtót és dőltem az ajtófélfának. – Majd kipróbálom Adriant,
hátha előrébb jutok és elvehetem a helyedet – kacsintottam rá gonosz vigyorral.
– Neked ingyen lenne – somolygott rám. Magára kanyarította
fehér selyemköntösét és egy puszit nyomott a számra, ahogy elhaladt mellettem,
de végül megtorpant és visszalépett egyet. – Az én helyem mindig megmarad –
duruzsolta a fülembe, miközben megérintette a szívem környékét. Nem szóltam egy
szót se, ő pedig félmosollyal a száján indult el újra és hagyta el az öltözőt.
Én csak csendben követtem egy darabig. Sok sikert kívántam neki és átverekedtem
magam a tömegen újra, hogy beálljak a pult mögé. Kész voltam az őrültekházára.
°∘●○〇◯〇○●∘°
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése