Hosszú évszázadok múlva egy árnylény jelent meg. Őrült és
beteg játszmájával csalogatott mindenkit magával, hogy feltárja a régi portálok
titkát. Hogy segítse Selaxar népét megvédeni az elkövetkezendő veszélyektől. Az
első portál már izzik, lélegzik és várja, hogy kitáruljon. Átengedve mindent, ami
a túloldalról érkezhet.
Az árnylényt vagy árnydémont végül elkapták. Önmagát adta
fel Lazryae, hogy elmondjon, majd nem mindent arról, mi várhat még a világra és
a békére. Eszelős gyilkolásának végül véget vetettek, de megszökött. Sokáig
bujkált egy olyan személy társaságában, aki megvédhette a különlegességét. Nem
tartott hosszú ideig a közös útjuk. Emberek jöttek-mentek. Változott a világ
egy pillanat alatt. Rengeteg öröm és csalódás után, végül a démoni füstlény
eltűnt és többé nem tért vissza... vagy csak ez is talán egy újabb játszma
kezdete lenne?
Kis idő múlva, hatalmas lények jelentek meg. Hamar elindult
a világban a folytonos és gyors változás. A városok lakói hol rettegéssel
töltötték a napjaikat, hol pedig békében és szeretetben pihentek az otthonaikban.
Senki nem számított gyilkosokra és kegyetlen banditákra, melyek lecsaptak a
főváros nyugodt környezetére. Fájdalom és ezer könny árán végül ők is
legyőzetésre kerültek.
Nem sokkal később, veszélyes anyagok terjedtek el, melyek
halálos végkimenetellel járhattak. Futás volt az idővel. Akadályt próbáltak
állítani a halál kaszájának útjába. Nem volt hosszú idő és felderítették a
szerek eredetét, de a futás még így is tartott. Nem lehetett tudni pontosan,
hogy mennyi ideje van még hátra egy áldozatnak, de végül az ellenszer
megszületett. Minden rossz anyagot begyűjtöttek és eltűntették örökre... talán.
Nem sokkal később, a hatalmas lények előléptek. Nem tudni,
miért, de azok, akik Selaxar világát teremtették, a halandók között kezdtek el
járni. Hogy mit kerestek azt senki sem tudhatta. Még az Istenek se, akik végre
a fénybe léptek és megmutatták, hogy igen, ők léteznek, még hozzá közelebb
bárkihez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése