Egy Discordon futó fantasy role play szerver, ami bár 18+ besorolású, de élvezetes játékot nyújthat! Íme a történet következő lépése! Az előzőt elolvashatjátok > itt és itt <
Mondhatták volna a halandók, hogy könnyű Istennek lenni, de
nem így volt. Ugyanolyan szenvedély, szomorúság, öröm és más problémák
jellemezték a nagy hatalommal rendelkezők életét is, mint bármelyik más
emberét. Kiderültek a titkok. Megtudhatta sok személy, hogy miért járnak köztük
eme végtelen lények. S nem volt más terv, mint hogy újra egyesüljön a család és
hazamehessenek.
De mikor úgy látszott csend van, nyugalom és talán egy
cseppnyi béke, Sellawar éjszakáján megérkezett a sötétség. Vérhold képében
jelent meg az égen és borította feketébe az eget. Csak a vörösen világító Hold
maradt az egyetlen ékkő a hosszú éjben. A szörnyek, melyek eddig láthatatlanok
voltak, a felszínre léphettek s kedvükre tombolhattak. Ellepték a mezőket, az
erdőket, de még a városok utcáin is a nép ellen fordultak. De vajon mi történt
a Nappal? Hova lett az, aki miatt a Hold képes nyugovóra térni, hogy
világosságot adjon a földön élőknek? Ez mind úgy tűnt, hogy már örökre így
marad...
Az eltévedteket végül az Útmutató terelte jó útra és
segítette meg őket néhány elgondolkodtató írással. Nem beszélhetett, mégis ott
volt mindenhol. Segítséget nyújtott a nehéz időkben. Így történt hogy a
Holdistennő, akit elveszettnek hittek, előkerült. Akkor tudatosult a világ
számára csak az a tény, miszerint emberré lett. Nehéz éjszakák következtek. A
Vérhold az égen ragyogott. Hosszú játéknak bizonyult, hogy kiderüljenek az
újabb titkok, melyeket a mély őrzött. Fájdalmak árán került elő a papnő, aki
előcsalta a Napistent. Visszaemelte a Holdat az égre és ezzel úgy tűnt, hogy
minden újra a rendes kerékvágásba térhet vissza. Ám tévedtek...
Az istenek harca megbolygatta a világot. Apa, a fia ellen
küzdött. Legyengítve, erejüket megtépázva harcoltak egymással, még is
megsínylette a sziget, és talán a világ egyes részei is a harcot, melyet
hatalmas erejű lények vívtak. Hosszúnak, véget nemérőnek tűnt. Ám a végére,
minden a helyére került és beköszöntött a nyugalom és a csendes ősz vehette
kezdetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése